A buli

Ha megengeditek, egy kis előszó a történet előtt..
Szóval, arra gondoltam, hogy mivel a családból mindenkit "kivégeztem" már, ezért másik fába vágom a fejszémet, természetesen maradva kedvenc karakteremnél Emmett Cullennél.
Az Ő szemével igyekszem megmutatni a New Moon történéseit.
Kicsit más mint amit eddig írtam, de remélem szeretni fogjátok, legalább annyira amennyire én Emmettet!
Továbbra is köszönöm, hogy olvastok.
Jó szórakozást kívánok, debieva

Elméletileg Rosalie és én Afrikában voltunk, de Bella születésnapi Cullen-partyján mindenképpen itt akartam lenni.

Egy rendhagyó Cullen party...

Jó móka lesz!

Rosalie nem annyira akart itt lenni, de meggyőzhető volt az én angyalom...

Megkedveltem Bellát, és a testvérem iránti látványosan rajongó és őszinte szerelme, igazi családtaggá tette számomra.

Alice is szerette nagyon Bellát.
Túlontúl is szerette! És ez a party amit szervezett neki..hát nem semmi volt!

Alice most is kitett magáért, mint mindig.

Amikor nekünk szokta az esküvőinket szervezni, akkor is csak ámulok, de ez is káprázatos volt most!

Mindenütt lampionok és halványrózsaszín virágok és gyertyák voltak, amik kedvesen útbaigazították díszvendégünket.

Persze nem bíztuk a véletlenre, Edward ment el érte személyesen, mert azt hiszem különben nagyon sokára ért volna hozzánk... tudtuk mennyire nem szereti a felhajtást maga körül, de Alice olyan boldogan készült, senki nem akarta elvenni a játékát.

Edward is nagyon bízott az este sikerében, és gyakorlatilag az egész család nagyon készült már.

Ami közöttük volt az számomra nem volt felfogható..Edward olyan önuralmat tanusított Bella védelme miatt, hogy már megrémisztett néha, és féltem, hogy testvéremben nincsenek igazi vad vágyak... persze sokszor láttam a szemében a vágyakozást Bella iránt, de annyira óvta azt a törékeny emberi testet, annyira szerette, hogy bármit megtett volna érte.

Lemondott sokmindenről Belláért... hihetetlenül tiszteltem ezért, de azért még véletlenül se akartam ezt a tudomására hozni.

Ártott volna a "jóhíremnek".

Végre megjöttek és mi olyanok voltunk mint a kisgyerekek karácsonykor, toporogtunk és szüntelenül egymásra mosolyogtunk ...

Izgatottan vártuk hogy kibonthassuk az ajándékunkat..vagyis most azt vártuk izgatottan, hogy Bella kibontsa az ajándékait.

Az utolsó születésnap amit ünnepeltünk, éppen az enyém volt 1935-ben.

Ezek fontos pillanatok a család életében, és Bella egy aprócska hiányossága kivételével már családtag volt!

Amikor beléptek Bellán csak azt láttam hogy elbizonytalanodik, és készültem arra hogy el kell kapni a lépcső alján majd, várható volt hogy megbotlik zavarában vagy ilyesmi..

Mulatságos volt számunkra az ügyetlensége, de ez is hozzátartozott a bájához.

Edward bátorítóan megcsókolta a feje tetejét, de ettől csak még jobban zavarba jött Bella, mert az arca kezdte felvenni a szokásos bíbor színt ami mosolygásra készetett...

Ahogy végignézett a családon, nyugalom ült az arcára a piros szín mellé, mint aki hosszú útról hazatért..

Rosalien megállapodott a tekintete egy pillanatra, de talán ezt csak én vehettem észre..

Mintha irigyelné..egy pillanatra ezt láttam a szemében, de aztán egy szempillantás alatt ez a tekintet el is tűnt a semmibe és maradta a zavartság és az arcpír.

Megtörtem a csendet.

-Egyáltalán nem változtál semmit. - és eközben igyekeztem csalódott képet vágni, de abban nem vagyok biztos, hogy sikerült is.

-Azt hittem, lesz rajtad valamilyen szabad szemmel látható változás, és most tessék :

pontosan olyan piros az arcod, mint mindig.- nevettem.

-Kösz szépen Emmett!- válaszolta Bella, de közben csak még vörösebb lett az arca.

-Ki kell mennem egy pillanatra, de a mókával megvárni ám, mert bajok lesznek..-fenyegettem meg mindenkit viccesen.

-Sietek.- szóltam vissza még az ajtóból.

Sietve Bella csotrogány autójához mentem az előre kikészített sztereó lejátszóval, amit rekordsebességgel szereltem be a helyére a másik régi vacak helyett.

Bella kikiáltott közben egy nagy köszönömöt, amire csak felnevettem.

Szóval legalább örül neki, ez jó előjel.

Mire visszaértem már bontogatta a többi ajándékot.

-Épp idejében ! - vigyorogtam, nem akartam lemaradni Bella elpirulásairól ahogyan zavarba jön. Szórakoztató volt ez nekem.

Bella elvette Alice kezéből a kis csomagot, és megpróbálta letépni a papírt a dobozkáról.

A hajszálvékony papír hajszálvékony sebet ejtett az újján és mindannyian tudtuk hogy baj van...

Még számunkra is túl gyorsan történt minden, és csak Edward üvöltését hallottam a következő pillanatban Jasper felé....

Neeeeeeeem! - Bellát félrelökte Edward, és Jasperrel pedig hatalmas erővel ütköztek össze, majd minden erejét összeszedve fogta le a vértől megvaduló Jaspert.

Jazzt még sosem láttuk ilyennek.

Bella rémülten nézte az eseményeket amit egyelten csepp vére váltott ki.

Nem tehetett róla..de bűntudat volt az arcán, bűntudat és szégyen.

Edward segítségére siettem, és ezúttal Rosalie is szó nélkül csak segített, minden morgolódás és fintor nélkül.

Ketten kivittük Jaspert,és a pillantásom még egy cseppet a szokásosnál is falfehérebb Edwardra esett.

A kétségbeesés és a félelem uralta most.

Nem sikerült valami jól ez a party..