2009. szeptember 20., vasárnap

Szavazás I.



Most, hogy visszatértünk Forksba, valahogy minden olyan lett,mintha el sem mentünk volna innen.
Illetve Edward ugyan újra az aggódó Ed lett, d mégis egészen más mint azelőtt.
Persze nem ment minden zökkenőmentesen, hiszen Bella édesapja nem kicsit volt pipa, és ha Bella az a fajta lett volna aki simán beletörődik mindenbe akkor lazán eltiltotta volna Ed-től na meg az egész familiánktól.
De Bella, mint ismerjük, egy cseppet sem volt az a "mit gondol a környezetem és igyekszem megfelelni mindenkinek" fajta lány.

Dacosan kiállt Edward-ért és az igazáért, és nem engedett az akaratából.
Rosaliem bármennyire is nem kedvelte idáig, lassan be kellett látnia, hogy sok mindenben hasonlítanak Ő és Bella.
Még két ilyen bestiát nem ismertem soha..
Mindig elérték amit akartak, és tűzön-vízen keresztül vitték amit elterveztek.

Bár még mindig nem Bella volt Rose legkedvesebb pajtása, mégis egészen másképp állt hozá, mint idáig.
A morgások és piszkálódós megjegyzések eltűntek, de azért a távolságot még mindig becsületesen megtartotta az én Angyalom.

Edward újra a régi volt, és annál talán egy hajszálnyit oldottabb is néha, amit azért jó volt látni, hogy nem olyan folyamatosan mint aki karót nyelt..
Az egész család megnyugodott és mivel Esme visszakapta mindegyik gyerekét épségben plusz még egyet Bella személyében, így az öröm teljes volt.

Részemről is, mivel én is visszakaptam a régi életemet és a régi Rosaliemat aki annyira hiányzott már nekem!
Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem sokáig fog uralkodni ez a béke..
Persze azért én is tévedhetek.
Amint így méláztam, egszer csak a neveinket hallottam sorban..Ed hívott minket.

-Carlisle, Esme, Rosalie, Emmett, Alice, Jasper! - nem kiáltott, csak hívott minket.

-Isten hozott újra nálunk Bella! - mosolygott apánk.

- Mit tehetünk érted ilyen korán reggel, gondolom udvariassági látogatásnak korai ez az időpont, nem?-

Bella némán bólintott csak, majd megszólalt.

-Szeretnék valamit mebeszélni veletek, és lehetőleg úgy, hogy mindenki jelen legyen ha nem bánjátok. Ez fontos.- tette hozzá a végén nyomatékosítva, hogy tényleg fontos dologról akar beszélni velünk.

Volt egy sejtésem...

Ed arcán tisztán átszott, hogy vagy menten megpukkad a méregtől, vagy világgá szalad perceken belül..előbbit tartottam lehetségesebbnek.
Ezek szerint a témában amivel bella akar előhozakodni, nagyon nem egy véleményen lehetnek, így nem volt nehéz kitalálni, hogy Bella emberéletéről lehet szó... na de még ne igyunk előre a medve bőrére...

-Természetesen bármi is legyen, megbeszéljük, de menjünk át a másik szobába.- felelte udvarisan Carlisle.

Majd ahogy átértünk kihúzott egy széket Bella számára.
Rá-rápillantottam Rosaliemra és olyat láttam, amit eddig még soha, rámosolygott Bellára, bár az elején inkább tűnt vicsorgásnak, de a végén egész jól sikerült, mert Bella visszamosolygott rá félénken.

Ahogy mindenki beért a nappaliba, Carlisle intett a kezével Bella felé..

- Tiéd a szó Bella.-

-Nos ... - kezdett bele, de tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta.

-Gondolom alice mindent elmondott nektek, ami Volterrában történt.

-Mindent! - felelte Alice.

-Azt is ami útközben? - kérdezte Bella.

-Igen, mindent Bella. -válaszolta Alice.

-Remek! akkor mindenki mindent tud ami ehhez a döntéshez szükséges.

- Van egy problémám, vagyis problémánk. Alice megígérte a Volturinak, hogy idővel én is egy leszek közületek. Küldenek majd valakit, hogy utánnajárjon, tényleg megtörtént-e a dolog és az nem lenne jó sehogyan sem. Szóval ez így mindenkit érint aki most jelen van, mivel jobb lenne ezt elkerülni.. - majd nagy levegőt vett és folytatta - Sajnálom, hogy így alakult, de ha nem akarjátok, hogy közétek tartozzam, akkor nem fogom magam rátok erőltetni akár hajlandó Alice átváltoztatni, akár nem. - Esme meg szeretett volna szólalni, de Bella nem engedte még szóhoz jutni.

- Hadd fejezzem be kérlek! Mindannyian tudjátok, hogy én mit szeretnék. Azzal is tisztában vagyok, mi a véleménye erről Edwardnak. - Ekkor ed csak számunkra hallhatóan felszisszent, de Bella ezt nem érzékelte.

-Úgy gondolom, az a helyes, ha szavazással dől el ez a kérdés. Ha úgy harátoztok, hogy nem akartok engem, visszamegyek Olaszországba, mert azt nem engedem, hogy Ők jöjjenek ide. - most már bella számára is hallhatóan felmordult Edward. Rápillantott, majd eltökélten folytatta amibe belekezdett.

-Tehát most ezek tudatában döntsetek kérlek, hogy akarjátok-e, hogy közétek tartozzam, és hogy vámpír legyen belőlem? - egy halvány bátortalan mosollyal jelezte, hogy a lényeget elmondta, és a döntésünkre vár.
Persze Ed nem hagyta szó nélkül most sem, de meg is lepődtem volna ha szó nékül hagyja Bella makacsságát...

-Egy pillanat! Valamit még el kell mondanom, mert az a veszély amiről Bella beszélt, nem olyan veszély ami miatt túlzottan kéne aggódnunk, legalább is most jó ideig még nem...

Volt valami amire Ők nem gondoltak, ugyanis Dimitrij képessége hasonlóan nem működik Bellánál, mint ahogyan az enyém sem. - magamban kezdtem vigyorogni önelégülten, mert a Volturi mégsem olyan tökéletes mint ahogyan azt magukról gondolják..
Ed folytatta, de az én gondolataim elkalandoztak közben, és arra gondoltam, hogy milyen módon tudnék keresztbetenni Dimitrijnek és az egész Volturi klánnak. Szép kis álmodozás volt, de Edward hangja visszarángatott kis mesémből épp a lényegre.

- .... Alice látja, amikor ide akarnak majd jönni, és ha mi elrejtük Bellát, akkor nem tehetnek semmit. Kersehetik a tűt a szénakazalban! -

Na ez volt az a pillanat amikor összenéztünk Edwarddal és önelégülten vigyorogni kezdtünk.

-De téged akkor is megtalálnak..-aggódott továbbra is Bella.

- Én , vagyis mi mindannyian tudunk vigyázni magunkra. - makacskodott Ed is lassan épp annyira ahogy Bella. - na szép, zsák a foltját.

Én kénytelen voltam elismerni, hogy Ed jól kiagyalta az egészet.

- Nagyszerű terv öcsi! - nyújtottam vigyorogva neki a tenyerem egy pacsira.

-Neeem! - visitotta közbe Rose.
-Szó sem lehet róla! - kontrázott bella, majd kezdtem megrémülni, hogy a két lány elkezdett egyetérteni..mi lehet még ebből...?
-Idióták vagytok! - motyogta Alice is és Esme szemében is csak düh csillant, ahogy Edwardra nézett.

De Bella megint magához ragadta a szót.

- Rendben Edward vázolt egy másik lehetőséget. Akkor szavazzunk! - Ed-re nézett, és elsőnek kérdezte.

-Akarod, hogy csatlakozzam a családodhoz? - és bár állta Ed pillantását, az is jól látszott, hogy előre tudja a választ is.

-Igen, de nem így! Embernek kell maradnod! -felelte Keményen és eltökélten
Edward.

-Alice?- folytatta Bella.
-Igen! - na ezen nem is lepődtem meg, csak egy feleleten lepődnék meg...de kivárom azt is...

-Jasper?-
- Igen!- Jazz mennyivel könnyebb helyzetben is lenne ha nem akarná kicsit megkóstolni Bellát, erre is számítani lehetett azért. Tovább figyeltem hát.
-Rosalie?-

**********************************************************************************
Folytatás egy hét mulva, sajna 1 hétig nem leszek. addig izguljatok, de hát a folytatást úgyis mind ismeritek :)))))))))))))) sziasztok!
















2 megjegyzés:

Rosalie írta...

Szija!!!
jó lett ez a rész is:)
tetszik:)
de nem lehetsz ilyen hogy pont itt hagyod abba:)igaz tudom már hogy ki hogy fog dönteni de akkor is:)
várom a folytatást:)
puszi,Rosalie

Jenny írta...

Sajnálom hogy olyan sokáig kell várni a folytatásig de nem gond addig párszor újraolvasom ezt mert nagyon tetszik!!Üdv Jenny