2011. január 8., szombat

Végjáték





-Eléjük megyünk! jelentette ki Ed kategorikusan,majd folytatta..

-Ez az egyetlen megoldás, Alice látni fogja ha változik valami, és mi a harc elé megyünk, elintézzük az újszülötteket és mire a Volturi ideér, már nem lesz miért itt lenniük, így okuk sem lesz a számonkérésre, így a gond megoldva és a család megvédve. Ok nélkül nem tesznek semmit a családunk ellen, mert tudják , akkor Carlisle soha nem tér vissza hozzájuk!- osztotta Ed az igét...

Be kellett látnunk, igaza volt, és nekem már is bizseregni kezdett a tenyerem egykét fej és kar letépéséért.
Na meg, próba-szerencse.
Magamban, teljesen bíztam, Rosalie féktelen haragjában is ugyanannyira, mert hiába nem maga választotta ezt az életet, és hiába haragudott a sorsra, Carlisle-t apjaként tisztelte és szerette, rá sosem tudna haragudni már.
Esme bármikor meghalt volna Carlisle-ért, Alice és Jazz meg amúgy is "A" tökéletes pár voltak. Jazz ráadásul olyan "kiképzésben " részesült, amilyet mi még csaknem is láthattunk, és ha Alicenak a haja szála is görbülne, még talán én is menekülnék előle...
Nem volt kétséges a csata kimenetele.
Lenyomjuk Őket, és ropogósra sülnek...kuncogtam magamban.

-Még este el kell indulnunk, és útközben vadásznunk, kell az összes létező erőnk! - mondta Ed .

Ed mindenkivel tudatta a családban a nagy tervet, és negyed óra múltán már mindenki a vadász területén hajtotta fel magának a tökéletes erőnlétéhez szükséges táplálékot.

Miután a vadászat végetért, újra gyülekeztünk a ház előtt, de más indulásra készen és Alice pontos hely ismeretével villám sebesen útnak indultunk.

Nem tartott túl sokáig az út, vagy csak azért nem tűnt fel számomra, mert a fejemben már azok a gondolatok vetélkedtek egymással, hogy vajon ki tépi le a legtöbb fejet és reményeim szint én leszek az, meg még, hogy ki lesz a leggyorsabb....Erre a gondolatra Ed, tőle szokatlan módon kajánul hátravigyorgott.
Na ekkor hagytam abba az ábrándozást...
Tudtam, hogy Ő a leggyorsabb közöttünk,de azért Ő is tudta, hogy igyekszem felvenni vele a versenyt.
Így is voltak dolgok amikben lenyomtam, nem aggódtam amiatt, hogy valamiben alul maradok.

Alice lelassított, mi pedig mint jó falka, követtük alkalmi vezérünk minden mozdulatát.
Falka..hm..ez még tőlem is durva hasonlat volt, már már kezdtem érezni az ázott kutya szagot is.
Jobb ha nem keresek hasonlatokat a helyzetünkre...kuncogtam magamon.

Az újszülöttek előttünk voltak egy tisztás szélén, de elég közel az erdő mellett, így valahogy jobban a tisztás közepe felé kellene terelni Őket.
Ed intet, hogy Ő megy.
Jazz fedezte, hogy ne eshessen baja.
A birka csorda észrevette Ed suhanását és fene vad módjára vetették utána magukat.
Ed nagyot alakított, mert a birka csorda nem volt elég tapasztalt és mire utolérték volna, Ed felkapcsolt hipersebességbe és már ott is volt mellettünk, míg a marhák még csak a tisztáson jártak.
Megindultunk a tizennégy újszülött felé, és mire feleszméltek már csak hatan voltak.
Tapasztalatlan barmok, most már simán túlerőben voltunk.
Kezdtem sajnálni őket, de ez nem gátolt abban, hogy halomra öldössem és cincáljam ezt a csürhét.

Körbenéztem, láttam, Ed sértetlen, Carlisle szintén, Alice is, Esme épp széttépett egyet, Jasper meg ordít felém valamit, és akkor éreztem, hogy valami belém mar.
Megfordultam, de addigra ott termett Jazz, és leszedte rólam az őrjöngő vad barmot,ha jól láttam legalább három darabban.
Elbénáztam, de szerencsére csak egy kis karcolás volt.
ekkor keresni kezdtem Rosaliet. Nem láttam sehol.A rémület belém költözött pár pillanatra, de akkor megláttam, ahogy kisétál az egyik fa mögül a tisztás szélén két fejjel a kezében büszkén.
Ez az én Rosaliem!
Kissé kócosan, de ettől csak még dögösebb lett számomra..ha dobogna a szívem, most tuti kiugrana a helyéről!
Ed hátba vert, ezzel félbeszakítva fantáziálásomat kissé vad, de imádni való asszonykámról.

-Hogy téged nem lehet kizökkenteni semmivel sem?- böfögte kissé durcásan.

-Nem nagyon!- vigyorogtam. - Végeztünk?

-Úgy tűnik, igen.- felelte tesókám.

-Alice? Volturi?- néztem kérdőn testvéremre.

-Nem látom Őket, hogy jönnének.Lehet, hogy Ők csinálták a sereget is? -villant be Alicenak a lehetőség,és egyet kellett értenünk vele.

-Ez akkor mind csak azért volt hogy Carlisle-t visszakapják?- kérdeztem a lehető legbambább képpel.

-Úgy tűnik, igen.-felelte Esme.

-Mit tudsz Te amiről nem tudunk? - fogtam viccesebbre figurát.

- Eddigi legjobb tudomásom szerint semmit.- nevette Carlisle.- Na takarítsunk, és menjünk haza. Elég volt mára. -mondta Esme.