Emmett és Rosalie egy esküvője 1. rész ( Funfic)

Ma megint jó napom lesz, gondoltam..
Rosalie már korábban közölte, hogy szeretne elutazni velem egy kis időre , szüksége van eg kis időre velem kettesben..
- Carlisle már el is intézte az iskolai igazolásainkat.- mondta, és cinkosan kacsintva csapott a hátsómra.
Kezdtem örülni, és sejteni, hogy nagyon-nagyon kellemes napokállnak előttünk....

-Értettem! -feleltem katonásan, de vissza kellett fognom magam, megígértünk Esmének, hogy itthon nem rombolunk többet.

Előre dörzsöltem a tenyerem...
Rose megint meglepett, mert kibérelt meglepetésnek egy kis szigetet.

- Sátorozni fogunk..-mondta és szándékosasan nyitva felejtette mondata végét, hogy biztosan tudhassam mire is akar célozni.

-Ahogy akarod Drágám! - hangsúlyoztam jólnevelt férjeként egyhe iróniával a hangomban, és közben megcsókóltam a nyakán, úgy ahogy Ő szerette, ahogy még kívánatosabbá vált számomra a sóhaja után.... amiból tudhatta hogy az ötlete, nem hogy elnyerte a tetszésemet, hanem kifejezetten türelmetlenül várom már hogy ne kelljen vágyainkat korlátok közé szorítani...

-Mikor indulnunk? - türelmetlenkedtem kisgyermek módjára, miközben a testem nagyon is férfi módra reagált arra ahogyan Rose hozzámsimult és lágyan a fülembe suttogott..- Most! -
- Ahh..- csak ennyi hang jött ki a torkomon, Rose mindig és mindig ugyanazt a szenvedélyt ébresztette fel bennem, amit évtizedekkel ezelőt...egyszeriben ellenállhatatlan és leküzdhetetlen vágyat éreztem arra hogy azonnal belefeledkezhessek gyönyörű testébe és kéjes vágyainkat kielégítve, magamévá tegyem..de Rose megint meglepett...
- Hamarosan, hamarosan szerelmem! - és incselkedve mosolygott rám és kiviharzott a szobából, tudván, hogy ezzel csak még jobban megőrjít engem!
Szokás szerint benne voltam a játékban!
Imádtam amikor játszadozott velem, hiszem tudtam, hogy csak azért teszi ezt , hogy az örömünket a vágyainkkal felfokozza és a kielégülés még gyönyörtelibb lehessen mindkettőnk számára... pokoli jól csinálta! Mindent pokoli jól csinált!
Igazi nő volt! A nagybetűs NŐ! Az egyetlen Nő aki megérintett, aki elrabolta dobogni képtelen szívemet, de felhevítve való létezésemet minden pillanatban!

Alice mosolygott amikor a folyosóra léptem és tudtam, előre látta hogy mire készününk.

- Hugi, Ti is elutazhatnátok Jazzel egy időre, jót tenne nektek is egy kis "kiruccanás"...- és közben rákacsintva jeleztem, hogy az utazás a kissebbik része a dolognak ami számít ...

Alice már nem mosolygott, hanem hangosan nevetett!
Jazz is előkerült lassan Alice trillázó kacagására.
Most még Jazz is megszólalt, Edward féle agyturkász módon...
-Nekünk is el kéne utaznunk Kedvesem, nem gondolod?- kérdezte Jazz Alicetól, de ekkor már olyan röhögésben törtem ki , hogy az egész családom előkeveredett a ricsajra amit csaptam.

Edward, nem kérdezett, csak mosolygott rajtunk és a gondoltatainkon. Az enyémen biztosan...

Esme és Carlisle összeölelkezve jöttek ki a szobájukból, és örömmel látták, hogy minden családtagjuk boldog és elégedett.
- Szeretem amikor ilyen érzelmek uralkodnak a házban! - szólalt meg a családi szórakozás közepette Jasper.
-Hiányozni fogtok, érezzétek jól magatokat! - És így mindenkitől el is köszönhettünk.


Az utazás említésre sem méltó, megszoktuk már, és nem is ez volt a lényeg sohasem.
De a sziget! Na az már volt valami!
Gyönyörű hófehér homokos parttól nem messze buja kusza növényzet és égig nyúló pálmafák nyújtottak hűvös menedéket..és a víz, kellemesen hűvös és számunkra tökéletesen ideális..
A sátor..az meg ..Rose kitett magáért!
Nem tudom mennyi idejébe került ezt megszervezni, de még egy ok volt amiért jobban imádhattam!
leírhatatlan volt!
Luxussátor volt, Hófehér vászon, és olyan tágas, hogy az egész családunk kényelmesen elfért volna benne!
Paravánok alkották a válaszfalakat hangulatosan és a legextrább kényelmi eszközökkel volt felszerelve. Eképedve néztem Rosaliera...

Ő élvezte a meglepettségemet, és halkan szólt csak.
- Boldog házassági évfordulót! - csókolta ajkamra szavait, és mire feleszmélhettem volna már el is tűnt az egyik paraván mögé..
- Nem leshetsz! - Szólt rám színlelt szigorúsággal.. de én szerettem a meglepetéseit, ugyhogy kivételesen szót fogadtam..
Nem kellet sokat várnom, és amit láttam az mindennél káprázatosabb volt!
Rosalie egy menyasszonyi ruhában állt előttem, és tudtam, ez egy újabb esküvőt, és au utazásunk magát a nászutat jelképezi.
Sajnáltam a ruhát..túl szép volt ahhoz hogy csak percekig "éljen" de nem volt választása...

Ekkor megjelent az egész családom. Eklépedtem, és nem jutottam szóhoz, hogy mindenki tudott erről, hogy mindenki nekem akart örömet okozni ezzel.. Majdnem meg is hatódtam, de ez helyett csak vigyorogtam a tőle megszokott módon, és igyekeztem felfogni és megérteni családom szeretetét!
Alice rángatott ki ebből, a pici és olykor bosszantó testvér, de most csak jót akart, hát hagytam magam elrángatni.
- Neked is át kell öltöznöd..-csacsogta, de a szemem még ekközben is Rosalien pihent..nem tudtam elvonni a tekiktetemet sugárzó szépségéről.

Olyan gyorsan öltöztem amilyen gyorsan csak tudtam, és előre láttam hogy a vetközésem még gyorsabb lesz még ennél is..

Percek teltek csak el, és én gyönyörű arám mellett álltam, kézenfogva, és Carlisle már azon ténykedett hogy újra összeadhasson minket.
Külön megtisztelő volt számomra, hogy Carlisle adott ma össze minket, mert Apám csak még jobban beteljesítette a boldogságomat ezzel.
Csak a családom és senki más!
Rosalie tudta hogy ez boldoggá tesz, mindenkinél jobban ismert engem.
A szertartás végeztével sokadszorra, de semmiképpen sem unottam, hanem nagyon is úgy gratulált nekünk családunk, mintha az első és egyetlen eskővön lett volna ez, és egyben el is köszöntek, hiszen tudták hogy ami most következik, ahhoz nincsen szükség szem és fül tanukra..

Intettünk még egy utolsót amikor a hajó elindult, majd rápillantottam gyönyörű és kacér feleségemre és a szenvedély olyan erővel uralkodott el rajtam ahogy arra nem is számíthattunk....
Chippendale fiú mozdulattal téptem le magaról a ruhámat, ami látszólag is, és érezhetően egy szempillantás alatt felkorbácsolta Roseban a vágyait..
Rosalie az én vágyakozó sóhajaimtól olyan szenvedéllyen vetette rám magát, hogy a part alján kötöttünk ki és semmi és senki nem volt aki álomszép ruháját megmenthette volna...
Ezek a csókok vadabbak voltak mint valaha..az érintések erőszakosabbak és ellentmondást nem tűrőek..
Mindennél jobban kívántam Őt!
Nem tudom, hogyan keveredtünk a vízbe..de nem is számított, hiszen nem volt szükségünk arra, hogy lélegezzünk..és torkunkból felszabaduló ösztönös nyögéseinket a víz jobban el is nyomta...
Ujjaim vadul markolták derekát, és erősen szorították testemhez festménybe illő alakját..
Üvöltöttem a gyönyörtől..nem bírtam fékezni magam...
Ebbe egy ember már régen belehalt volna!
Egyetlen pillanatig úgy éreztem, mintha még a szívem is megdobbant volna, de az agyam tudta, hogy ez nem lehetséges, mégis Rosalie mindent visszaadott nekem amit elveszteni véltem korábban...de bármit is vesztettem, sokkal többet nyertem. Csak rá volt szükségem, örökké csak Ő kellett!