A látogatók.... ( funfic)

Hetek teltek el....Nem akaródzott a szigetről hazamennem... de lassan ideje volt csatlakoznunk a családunkhoz, mert Alice egyre gyakrabban zaklatott minket telefonon.
Hiányoztunk nekik.
Tulajdonképpen Ők is nekem, meg Rosenak, de imádtam ezeket a kettesben eltöltött időket!
Észre sem vettem, és majd egy hónapja voltunk távol a családunktól.

Hazaérkezésünk örömére el is mentem Edward, Carlisle és Jazz társaságában vadászni egyet, mert a közös mókázás is hiányzott azért. Ez ma kanbuli volt..
Esmé nevetett is amikor ezt megjegyeztem, hogy ma mézvadászatra megyünk..ahol sok a méz, ott sok a "töltött" medve.
Persze mindenki kedvence az "étlapra" került ma, és a legkülönfélébb bemutatókkal igyekeztünk szórakoztatni egymást is.
Jó mulatság, volt, de valamiért rajtam nevettek a legtöbbet, főleg amikor boxmeccst igyekeztem medve pajtinkkal eljátszani..csak a medve nem nevetett, habár ha jól belegondolok, lehet, hogy Ő is nevetett, mert a fogsora állandóan kilátszott.
A lényeg az volt, hogy mindenki jól szórakozzon és jól is lakjon.
A medvén és a többi áldozati állaton kívűl ez sikerült is mindenkinek.

Este a lányok indultak el csajbulira..de Ők nem mentek olyan messzire mint mi.
Különösen azért sem, mert Alice látomásában megjelent 4 ismeretlen vámpír.
Nem tartottunk tőlük, csak nem szerettük volna ha a mi környékünkön vadásznak, már csak azért sem mert szerettük ezt a környéket, és semmi kedvünk nem volt idő előztt elköltözni innen.Nem kellett a bonyodalom...

Amikor a lányok hazaértek, Alice azonnal megkeresett minket.
-Pár órán belül ideérnek, de vadászni akarnak .-mondta Alice ijedten.
-Majd én "meggyőzöm Őket, hogy nem kéne..- vigyorogtam és mindenki tudta jól, hogy milyen módon fogok érvelni.
Emmett Cullen módon, mondjuk atomjaira szedem az egyiket, vagy mindegyiket?Még nem is tudom.. és majd rögtön nem akar senki vadászgatni errefelé, legalább is nem emberre..tervezgetni kezdtem magamban már a módszereimet...
Edward oldalba bökött.

-Emmett, mi lesz az ész érvekkel?- kérdezte félmosollyal tőlem, és a válaszom sem lepte meg..
- Azt meghagyom neked és Carlislenak.- vigyorogtam és Jasperre kacsintottam, aki tudtam, hogy szintén benne lesz a bulimban.
Jazz legalább annyira vigyorgott mint én, és tényleg jól jött hogy végre történik is valami.

-Két ész érv, és két kemény meggyőző erő, elég hatásos lesz, szerintem. - és az önelégült vigyor csak nem akart lehervadni a képemről, ráadásul Rose is egészen felhevült, a szemében láttam ahogy elképzelte a harcunkat, az ilyesmitől mindig beindult..én meg Tőle.. ördögi kör.. szerencsére!
Így már duplán járt az agyam, egyrészről, hogy hogya fogom kicsinálni az idegeneket, ha nem hajlanak a szép szóra.. és Rosalieval ezután következő éjszakról is elindult bennem a fantáziálás...
Edvard már nem bírta röhögés nélkül.

-Emm, Te még most is csak..- de nem fejezte be a mondatot, volt annyira úriember.
De a nevetést nem tudta abbahagyni.

- Nem szállnál ki a fejemből? Vagy tudod mit, maradj, és tanulj Öcsi....! - vigyorogtam bele a képébe.
Akkor kicsit alábbhagyott a mosolyával.
-Nah, ezt megbeszéltük, ugye?- és elindultam az ajtó felé, hogy „illőmód” várhassuk vendégeinket..
Esme és Rose követett.
- Na neee, ne ne ne, ti maradtok, ez férfimunka...- és megpróbáltam visszatessékelni Őket, de nem nagyon hallgattak rám..ez a Cullen család jellegzetes makacssága volt..
-Végül is, kellenek nézők is- mondtam és Rosaliera kacsintottam, aki viszont szemmel láthatóan nem díjjazta a tréfámat most.
-Ha nézni akarlak akkor kikötözlek valahová és úgy nézlek..-vágott vissza Rose, és Esme meg Alice összemosolyogtak.
Na azért jó lenne, nem az összes jóhálószobatitkunkat kifecsegni.. gondoltam, de inkább csak megrántottam a válam.

Alice megint látott valamit.

-A La Push felé tartanak, oda nem mehetünk, de nem szabad arra engednünk Őket! - kiáltott fel Alice.
-Mennyi időnk van? -és csak reméltem, hogy elég ahhoz, hogy megállítsuk Őket a határvonal előtt még...
-Nem sok, pár perc talán...-bizonytalankodott Alice, de nem várthattam tovább,és szerencsére ezt nem csak én gondoltam így, mert Edward mint a leggyorsabb közülünk nekilódult, és mi Jazzel igyekeztünk tartani a lépést vele..több kevesebb sikerrel...

Időben érkeztünk.

A helyzet fura volt, mert csak hárman voltak..Hol lehet a negyedik?
De akkor megjelent a negyedik vámpír is.. Lassabb volt a többieknél, mert sebesült volt..
Ezek szerint harcoltak mostanában, négy férfi volt, és nem tűntek újszülöttnek.
Talán elég lesz ha Carlisle és Edward megpróbálja meggyőzni Őket, de ha mégsem, akkor könnyűszerrel elintézzük Őket.
Carlisle előrelépett, és vele egy fél lépést Edward is.

-Üdvözöllek titeket, Carlisle vagyok, Ők itt a családom.

A legkissebb közülük szintén előrelépett.

- A nevem Ernest, Ők a társaim, Victor, Augustin és Christian.
Mi célból vagytok itt? Mik a szándékaitok? - kérdezte hangjában némi bizonytalansággal.

-Nos, nekünk állandó szálláshelyünk van a környéken, és ez itt a mi vadászterületünk. jelezni szerettük volna csupán nektek,
hogy nem szeretnénk bajt, így jobb ha elmentek, és tiszteletben tartjátok a területünket.- felelte a legnagyobb nyugalommal a hangjában Carlisle.
Kezdtem sajnálni, hogy ilyen meggyőző tud lenni Carlisle,és bosszanott kicsit, hogy könnyedén lelombozta harci kedvemet, és tönkretette a játékomat. Marad az esti móka Rosalieval...
Az idegenek megkönnyebbülten sóhajtottak fel és Ernest ismét megszólalt.

-Értem. Amennyiben ez a helyzet, akkor természetesen odébbállunk, nem szeretnénk harcolni veletek, már így is elvesztettük 2 társunkat egy harcban, és van egy sebesültünk is.
Hamar rendbejön, de nem tenne jót még egy harc neki sem, és mi nem ellenséges szándékkal vagyunk itt.

-Örülök. - mondta Carlisle, majd folytatta. - Kikkel harcoltatok? ha gondoljátok, szívesen vendégül látlak titeket a házamban, hogy rendbehozhassátok magatokat, azután pedig elkísérünk titeket a vadászterületünk szélére, hogy mindenki a maga útját játhassa.
Ernest szemében bizalom gyűlt,és udvariasan megköszönte a szíves látást.

- Köszönjük, ez bizony nagyon ránk férne.- Hajnalban tovább is indulnánk . Akik ránktámadtak, ismeretelenek voltak, és valószínűleg újszülöttek, de már nem élnek.
Nem kell aggódnotok emiatt. - nyugtatta meg családunk jelenlévő tagjait Ernest.

Indulhatunk is.-mondta Carlisle és hazakísértük vendégeinket.

A lányok otthon vártak minket Carlisle utasítására, és mivel Alice addigra már látta a végkimenetelét a találkozásnak, így Ő is nyugodtan ült izgága kis fenekén.
Vendégeint tátott szájjal néztek körül, és nehezen hitték el amit látnak.
-Hihetetlen, hogy így éltek, hogyan tudtok..?-Kérdezősködött az eddig némának tűnő Augustin.
Christian miközben tátott szájjal nézelődött, az Én Rosaliemat is tátott szájjal bámulta. tetszett is meg nem is, büszke volt a a feleségemre, de ideje volt tudatosítanom abban a kis majomban, hogy a férje két centire áll tőle, és nem fog kétszer szólni, mielőtt széttépi...

-Bemutatom Rosaliet, a feleségemet.- és a feleségem szót különösen kihangsúlyozva ejtettem. Rose kuncogni kezdett.. tetszett neki a féltékenységem.
Na megállj csak, gondoltam, ezért még este számolunk! De igazából csak vigyorogtam önelégülten, láttam az éjszakai "dorgálásomat" lelki szemeimmel, de most sajnos vissza kellett térnem a valóságba.

-Ő Alice, Jasper felesége, és Esme pedig Carlisle hitvese, így vagyunk mi egy család!.- igyekeztem a család szót úgy kiemelni, hogy szemernyi kétely ne maradhasson bennük semmilyen téren sem.
De úgy láttam nagyon is értenek a szóból, és tényleg semmilyen ellenséges szándék nincs bennük. Ez egyrészről jó volt, hiszem a családunk biztonságban volt, de másrészről a móka elmaradt, emiatt elkenődtem kicsit. de sebaj, majd valahogyan egyszer kárpótolom magam..