Nászút

Az esküvő után nem sokkal később, hosszabb nászútra indultunk Rosalieval.
Ez izgalmas volt. Csak mi ketten...el sem tudtam képzeni, ami ránk várt..
A nászút előtt Esmé egy gyönyörű házat újított fel nekünk, ezt kaptunk nászajándékba Tőle és Carlisletól.
Csakhogy még kár volt nekünk ilyesmit adni,mert másnap reggelre nem sok maradt belőle..
Nagyon sajnáltam a házat, de az okot nem, ami miatt szinte majdnem a földdel tettük egyenlővé!
Rose elképesztő volt!
Minden játékomban benne volt, és még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy Ő is annyira szeret engem, mint én Őt!
Emberi mértékkel ez talán felsem dolgozható..mi másként éltük ezt meg.
Sokkal szenvedélyesebb, sokkal intenzívebb és sokkal de sokkal vadabb volt ez az érzés!
Az ösztöneimet könnyebben korlátok közé szorítottam, mint az érzéseimet Rose iránt.

Esme először lemerevedett, majd méregette hogy mi az amit még helyre lehet hozni és mi az amit már nem... aztán csak nevetett.
- Mire hazajöttök, minden a régi lesz. - kacagta, és tudtam érti amit érzünk...talán Ők is így voltak Carlisle-al.
Kíváncsi vagyok hány házat tettek tönkre.. tettem fel a kérdést magamban, de Edward látta a gondolataimat és cinkos mosollyal odasúgta, hogy nem kell nekünk mindenről tudnunk..
Ez igaz, de azért kíváncsi lettem volna..

Esmé és Carlisle is, de mindenki csak nevetett. Igazi családi pillanat volt ez.

A nászút sem a szokványos volt, mindenfelé utazgattunk, előre meg nem tervezett módon. Remek volt minden pillanat, nagyon élveztem!

Rose kivirágzott és felélénkült, és ettől csak még kívánatosabbá és gyönyörűbbé vált számomra!
Képtelen voltam fékezni a vágyaimat amikor vele voltam, és mindig vele voltam...

Kanadában voltunk, egy kis falutól pár kilométerre egy kis erdő mellett béreltünk ki egy házat, viszonylag távol mindentől...
Kellemes emlékeim maradtak Kanadáról..
Este volt amikor megérkeztünk, és a tulajdonos épp csak átadta a kulcsokat, elintéztük a papírokat,és dupla kaukciót helyeztünk letétbe nála, mert mi már tudtuk, hogy mi marad utánnunk!
Nem is bánta, úgy látszik hogy sok friss házas jár ide..de vámpírok biztosan nem...
Amikor hallottuk kiérni a főútra az autójával, egymásra néztünk meseszép angyalommal és ami ezután következett az minden együttlétünket felülmúlta!
( Mindig azt hittem hogy ennél gyönyörűbb már nem lehet,de mindig csodálatosabb volt!)

Rose úgy tépte le rólam az ingem, hogy nem is láttam a mozdulatot,csak az anyag hangját ahogyan reccsenve szakad le rólam... a következő pillanatban már olyan erővel szorítottam testemmel a falhoz, hogy ha szüksége lett volna arra hogy lélegezzen, bizonyára nem tudott volna.
De élvezte, mert még mindig erősebb voltam nála, neki meg pontosan erre volt szüksége, hogy egy erős, kemény férfi legyen mellette.
Ezt megadhattam neki, minden pillanatban!
Őrülten kívántam, de közben nyújtottam a pillanatot, hogy minél tovább érezhessem Őt!
Egy darabig benne volt a játékban, mint mindig..
Az ágyra fektettem most már finoman és óvatosan, Ő viszont vadul rántott magára, és akkor már nem tudtam tűrtőztetni magamat tovább!
Szenvedélye minden bennem lévő érzelmeimet és vágyaimat a sokszorosára korbácsolta fel.
Sajnáltam az ágyat, szép darab volt..most is, de lábak nélkül...
Egy pillanatra sem zökkentett ki minket az ágy összetörése, csak egymásnak léteztünk most!
Megpróbáltam finoman leszedni a ruháit, legalább is amit még nem tépett le magáról, de hamar meguntam a finomkodást, mert ezek a csattok és gombok nem voltak a barátaim sohasem, és mindennél jobban vágytam bőre finom érintését, őrjítő illatát, amit ilyenkor még kifinomultabban éreztem!
Recsegve szakadt le róla a maradék ruhája, és kihívóan nézett szemembe, mintegy utasítva tekintetével, hogy folytassam amit elkezdtem!
Teste minden négyzetcentiméretét megízleltem és érintettem!
Nem létezik a földön még egy ilyen csodálatos angyal! Micsoda tökéletes teremtmény Ő!
Imádtam az érintéseit, azt ahogyan rám nézett miközben testünk újra és újra egyesült!
Bár örökké tartott volna ez az éjszaka...De hiszen örökké is tart..csak türelemmel kell lennem a következő napnyugtáig!

Amikor extázisunkból a nap első sugarai térítettek magunkhoz, jelezve hogy új nap kezdődött, csak akkor láttuk a rombolást!
Nem bírtam nevetés nélkül...
Rose színlelt felháborodással szólalt meg..- Látod mit tettél, vagyis..., tettünk?- de közben a szeme mosolygott és büszkén csillogott!
Tudta jól milyen hatással van rám! Persze hogy tudta! Hiszen a szoba romokban hevert!
Az ágy lábak nélkül hevert, magát megadva a földön, a falban az egyik oldalon mély vésésnyomok amiket újjaimmal szánthattam bele a szenvedély hevében..a szőnyeg apró darabokban volt szétszóródva, mondjuk erre nem emlékszem gondoltam mosolyogva.. És a sok apróságot nem is említem!

-Hát én gyönyörűségem, ez a te hibád, pontosabban, mindig így hatsz rám rám, én ártatlan vagyok! - csókóltam a fülébe szavaimat,aztán szemeibe néztem ártatlanságot színlelve.
Felnevettünk mindketten, majd amennyire lehetett rendet raktunk, hogy este megint legyen mit rombolnunk...
A nap csodásan folytatódott, vadászni indultunk és én mint mindig, megint el akartam kápráztatni Rosaliet így amikor megláttam a nekem való fogást, már meg is iramodtam az áldozatom felé, de nem rohantam le, hanem játszadozni kezdtem vele, persze a magam módján folyt a játék.
Persze hogy medve volt, az ezen a környéken akadt szép számmal, aminek én nagyon örültem.
Rosalie remekül szórakozott azon, ahogyan incselkedtem a medvével.
Hangosan fel-fel nevetett, de aztán beleúntam a játszadozásba és "mosolyommal" könnyedén leterítve már nem játék volt többé számomra.