A család

Boldogan ismerkedtünk új környezetünkkel
és élveztem a felfedezés örömét.
Én boldogan, de talán például Edward már nem annyira, amikor kiszemeltem magunknak a szobáját. Nagyon kellemes és tágas volt, túl tágas egyetlen embernek..akarom mondani vámpírnak...

Edward még mielőtt hangot adtam volna eszmefuttatásomnak hogy miért is lenne éppen megfelelő nekem és Jaspernek ez a szoba, már az elején megpróbált leállítani - Ez az én szobám. - mondta, de nem volt túl meggyőző számomra hogy ne lehetne megpuhítani, és tudtam hogy Jasper a segítségemre lesz ebben.

Megszorítottam a kezét Jazznek és fülébe súgva kértem, - segíts nekem - és tudta mit kell tennie, hogy kellemes érzéssel kell elárasztania Edwardot, és akkor nyert ügyem lesz.

Magamban mosolyogtam, de Edward minden gondolatomat látta - Nem hinném, hogy hatni tudtok rám így. - nevette ki próbálkozásomat, de aztán megtapasztalhatta milyen is az, ha boldogan és nyugodtan adhatja át magát az érzésnek hogy milyen önzetlen is, ha új tesvéreiről van szó. Könnyű volt Jazz segítségével meggyőzni, és mindemellett könnyű és tréfás is.
A szoba a miénk volt már.

Edward később csak annyit mormogott az orra alatt - ...amilyen kicsi, olyan bosszantó. Kedves, és bájos csak bosszantó. - Közben már velünk nevetett.
Carlisle békésen figyelte az új jövevényeket, vagyis minket, és kedvesen Esmé fülébe súgta -Nézd a gyerekeket, hát nem édesek? - ebben a pillanatban igazán családban érezhettük magunkat. A mi fajtánkat ritkán veszi körül az ilyesfajta béke és nyugalom. Vagy soha.

Ekkor finom játékos civakodásra lettünk figyelmesek, de Carlisle már meg is nyugtatott minket hogy ez csak Emett és Rose.
Nagyon örültünk hogy Ők is megjöttek, mert már csak Ők hiányoztak a családi összejövetelből.Végre őket is megismerhetjük! Nagyszerű! Újjongtam magamban.
Emett úgy hozta a vállán Rosaliet mint egy zsák búzát, persze minden megerőltetés nélkül, közben Rose meg csak nevetve, de ellenállás nélkül játszotta az áldozat szerepét. Igazán szép párt alkottak.
Amikor észrevettek minket a mókázásuk abbamaradt.
Rosenak gyakorlatilag kérdőjel volt gyönyörű arca helyén.
Emett meg csak csendben figyelt, majd udvariasan bemutatkozott. -Emett Cullen vagyok, és Ő a feleségem Rosalie. -
- Emett, Rose, Ők itt az új családtagjaink , Alice és Jasper. - mutatott be bennünket kedvesen Carlisle.
Azután újra el kellett mesélnünk mindent, de nem bántam, mert más társaság nem volt jellemző a mindennapjainkra csupán mi ketten voltunk eddig egymásnak, ami persze több mint elég volt mindkettőnk számára, de ez egy egészen más élet volt, egy nyüzsgő és élményekkel teli és új élet.
Carlisle olyan gondoskodó volt Esmevel együtt, amire gondolni sem mertem volna. Igazi családfő volt és imádta Esmet. Minden pillantása, minden érintése erről árulkodott és Esme ugyanúgy viszonozta a szerelmét.

Jazz meg is jegyezte hogy ilyen érzelmeket ritkán tapasztalt, és hogy ez a ház tele van szeretettel. A fajtánkhoz képest meg különösen.
Emett rendszerint rendkívűl jól szórakozott az én Jasperemen amikor emberek közé mentünk, mert hogy normális életet kellett élnünk és ahhoz hozzátartozik, hogy iskolába járjunk, mert korban odaillettünk be gyakorlatilag.
Jazz arca legtöbbször olyan volt mint aki a halálán van. A sok illat még mindig gyötörte, olyan illatok amire régebben még egy pillanat alatt vetette volna rá magát ,és hallgatva gyilkos ösztönére, azt tette volna amit a természete diktált neki.

Ez most elképzelhetetlennek tűnt, mert Emett, Rose és Edward is a segítségünkre voltak minden pillanatban. Egyetlen percre sem hagytuk magára, így a legrosszabb csupán az volt, hogy elég látványosan szenvedett.
Gyakran ugratták a fiúk , amikor Edward belehallgatott az emberek gondolataiba, hogy lassan orvost akarnak hívni hozzá. Mókás volt, bár Jazz nem mindig nevetett. Persze mi igen.
Szépen lassan teltek a hónapok és az évek és mi teljesen beilleszkedtünk a Cullen családba.
Már régóta fogadott gyermekei voltunk hivatalosan is Carlislenak és Esmenek, így nem volt szükség magyarázatra, hogy miért olyan fiatalok és gyönyörűek a szüleink, és hogy miért nem változik egyikünk sem.

Amikor kijártuk az iskolát, végre mi is megesküdtünk Jasperrel.
Hivatalosan is hozzá tartoztam és boldog voltam hogy örökké vele lehetek!
Jasper imádott engem. Mindent megtett volna a kedvemért, ebben olyan biztos voltam mint abban hogy az életemnél is jobban szeretem!

Láttam előre hogy költözni fogunk, de ebben Carlisle csak megerősített egy este, amikor mindenkit behívott a nappaliba.
- Itt az idő, mennünk kell mielőtt rájönnének. Mielőtt bárki gyanakodhatna.-
Mindenki tudta hogy mit kell tennie.
A pénz sosem volt akadály, mert az én látomásaimnak is köszönhetően mindig jól tudtuk alakítani anyagi helyzetünket, sosem voltak gondjaink, sőt. Kifejezetten jól élhettünk, szinte luxus körülmények köztde azért nem estünk túlzásokba,legalább is nem látványosan.
Tulajdonképpen kifejezetten boldoggá tett a tudat hogy én is adhatok valamit Carlislenak és a családomnak, amiért feltétel nélkül elfogadtak minket. Illetve az egyetlen feltétel meg olyan dolog volt ami kötelezően hozzátartozott az életformánkhoz.
Vegetáriánus étrend és a napfény kerülése. Nem akkora áldozat ha azt nézzük hogy mit kapunk érte!
Ismét eljött egy új fejezet életünkben. Úgy gondolom lesz még jópár.







Twilight News